Blog témák

A rövid válasz az, hogy persze és nyugodtan, csak kicsit érteni kell hozzá.

A hosszabb válasz azért árnyaltabb, mert aki már gyártott valaha valamit, az tudja, hogy a körülmények és beállítások összessége sem fedi le az adható válaszok permutációját … na jó, szóval sok mindentől függ, hogy milyen lesz az eredmény. Ezt most mind összeszedtem, hogy könnyebben dönthess, a Fusion-t választod-e, vagy maradsz a hagyományos szeletelőknél (Cura, Orca, Bamboo, stb).

Tény, hogy néhány év alatt a Fusion 360 kezd felzárkóni a népszerű (és egyébként jól működő) szeletelő szoftverek mellé. (Ha nem tudod, hogy mi az a szeletelő szoftver, egyszerűen: az a szoftver, amivel a 3D nyomtatás minden paraméterét beállítod és a betöltött modellre alkalmazva nyomtatást indítasz.)

A Fusion mai változata (figyelj rá, hogy ez a bejegyzés mikor készült) nem nagyon gyötrődik azzal a sok beállítással, amivel például a Cura igen. Beállíthatod a beállítás beállításának albeállítását … Talán túl sok. Ne értsd félre, a Fusion 360 3D nyomtatási beállítása lesz még jobb is, mert van hová fejlődnie, de összességében nekem tetszik, hogy kihagyja ezeket az aprólékos tartalmakat és a főfeladatra koncentrál: szépen nyomtassunk gyorsan és pontosan.

Az alapfelület a CAM modulból érhetőel, hiszen ez is automatizálható (posztprocesszálható) gyártás, additív gyártás. Beállítható a “szerszámgép”, azaz a nyomtató, van 100+1 féle alapgép, amiből választhatsz, de létrehozhatsz sajátot is. Rengeteg anyag is meghívható az alaptárból, és itt is definiálhatsz sajátot is.

Most vegyük példának az elterjedtebb filamentes nyomtatást, így biztos vagyok benne, hogy kristálytisztává válik: a Fusion 360 mennyire alkalmas eredményes 3D nyomtatok előállításához.

A beállítás, azaz Setup:

• gyorsan választhatsz jó gépet, olyat, amilyened az íróasztalon csücsül, vagy a nyomtatólaborban van a vasállványon az üzem sarkában.
• anyagot választani könnyű, sőt egyféle anyagból több beállítást is tárolhatsz, így akár minőségbeli (és időbeli) különbségeket is néhány kattintással választhatsz.
• a nyomtatás beállítása közben nem lépsz ki a modelltérből, folyamatosan láthatod a nyomtatni kívánt modellt. Kétféle beállítást is hozzárendelhetsz egy anyagdefinícióhoz: egy finomat és egy durvát. Mindegyiknél van alapértelmezett beállítás, de nyugodtan belenyúlhatsz (azért ésszel).
• hőmérsékletbeállítások? OK!
• rétegvastagságok? OK!
• kezdő és befejező felületek? OK!
• tapadófelület-változatok? OK!
• belső kitöltés (infill) geometria, sűrűség, irány? OK!
• pályabeállítások, mozgások, gyorsjárat, átemelés? OK! És a szívem csücske: a gyorsjárati felemelés, hogy véletlenül se akadj bele az eddig szépen megépített darabba.

Setup után:

• a modell a Setup beállításai után elhelyezkedik a tárgyasztalon, ezt aztán mozgathatod, forgathatod, fektetheted, sokszorozhatod, ahogy akarod.
• support is beállítható természetesen, sőt nekem ez a kedvenc funckióm, mivel itt olyan szép kis vékonypálcás támaszokat lehet bekapcsolni, amik a végén szinte maguktól törnek le a darabról, minimális vagy épp semmilyen maradékot hagyva a modellen.
• itt is van előnézet, azaz szimuláció.
• ha átalakítanád a dolgokat, simán visszaléphetsz a beállításokhoz, aztán frissíted a gyártást, a pályákat és már mehet is a szimuláció újra.

A szimuláció:

• lejátszható, hogy mi történne, ha megnyomnád a Start gombot a nyomtatón.
• ilyenkor felugrik egy tájékoztató ablak, és láthatod, hogy mennyi idő, mennyi anyag, mennyi km pálya lesz, míg a tökéletes modellt lepattintod a tárgyasztalról.
• a szimuláció szépen építi a vonalakat egymás mellé és egymásra, ahogy a virtuális nyomtatófej és fúvóka (hotend) mozog.

A 3D nyomtatás megvalósulása:

• küldheted közvetlenül a gépre, vagy átviheted SD kártyán, vagy pendrive-on, valahogy, szóval itt is van bőven lehetőség adattovábbításra.
• a nyomtatás picit másképp indul, mint az Orca-ban vagy a Cura-ban, máshová húzza a minta(és tisztító)csíkot és másképp emel be a fej.
• a kezdésnél ne lepődj meg, egy “előhőmérséklettel” melegíti fel a fejet, aztán a munkakezdés előtt áll majd be végleges munkahőmérsékletre (ha nem állítottad át).
• ezután minden ugyanaz, mint bármelyik programmal.
• a végén általában felemel maximumra, de ez is beállítható és gépfüggő is.

És ez csak a filamentes változat volt.

Talán érzékelhető, hogy kihagytuk a falvastagság egymásrafedésének százalékos viszonyszámát abban az esetben, ha a harmadlagos képi variánsok közül a zöld lenne igaz, és épp egy kora őszi borús csütörtök van … Nem kétséges, hogy a szeletelők sok beállítása azért jött létre, mert bizonyos esetekben szükség van rá. Na igen, ilyenkor a Fusion 360-ban is jól jönne egy kicsit több gomb. De általában (kb 85%-ban) ezek az alapbeállítások is szép és minőségi eredményt hoznak. Sőt, saját tapasztalatom és az iparban is sok helyen látom, hogy néha még szebb eredményt is, mint más szeletelők. Éppen azért, mert letisztultabb, átláthatóbb a beállításpanel és így logikus paramétersort rendelhetek hozzá a modellhez.

És akkor ott vannak még a modellezési trükkök, amik óriásit tudnak segíteni, ha praktikusan elkészített, anyag- és költségmegtakarító, időmegtakarító, igénybevételnek ellenálló, kellő merevséggel vagy rugalmassággal rendelkező darabot akarsz nyomtatni. Egyszerűbben: kis munka, nagy nyereség. Ki ne akarná?

Ha érdekel a Fusion 360 3D nyomtatási felülete, vagy szeretnéd megtanulni a 3D nyomtatást, esetleg szeretnéd optimalizálni a munkádat, jelentkezz hozzánk Fusion 360 tanfolyamra!